2011. november 19.

Elköltözöm...

0 hozzászólás

Na nem igazából, hanem csak virtuálisan :) Ezentúl a következő címen találtok meg:

http://szabinakorsos.hu

--------------------------------------------------------
This will be my last post here on blogger. I have moved
to a new blog:

http://szabinakorsos.hu

2011. október 7.

Hello Autumn! | mini kit | Freebie

4 hozzászólás
Tudatosan nem terveztem, de úgy alakult, hogy már két hónapja nem terveztem semmit. Viszont most, hogy végre kezdek beleszokni a dolgos hétköznapokba, már néha tudok (illetve akarok is) időt szakítani a tervezésre. Így született ez a kis ősz témájú mini készletem, amit Hello Autumn! névre kereszteltem. Összesen több mint 30 elemet és 9 papírt tartalmaz. Ráadásul ha most megveszed, akkor a csomagban találsz 2 gyorsoldalt ingyen! És ha ez még nem lenne elég, akkor a Facebook oldalamról letölthetsz egy add-on készletet is ingyen! (letöltéshez like-olnod kell az oldalamat)

SCW - Hello Autumn! @ Catscrap

Pár napig 20% kedvezménnyel,
mindössze $3.36-ért vásárolhatod meg!

2 QUICKPAGE for FREE


Nézzétek csak a csapatom és a Catscrap kreatív csapata milyen klassz oldalakat készített a készletből: :)









2011. szeptember 23.

A kedvenc évszakom | Pinterest inspiration No.4

3 hozzászólás
Egy hete arról írtam, hogy szeretnék hétvégén végre alkotni valamit. Tényleg így is lett, bár szegény "kis" vászonképem azóta is arra vár, hogy befejezzem. Éppen ezért még mindig csak azt a fotót tudom róla megmutatni, amit már valószínűleg a facebookon is láttatok. De ami késik, nem múlik és igyekszem hamarosan az egész festményt megmutatni, mert nem szeretem az ilyeneket sokáig halogatni.


Tudtátok, hogy ma van a csillagászati Ősz kezdete? Ilyenkor mindig rájövök, hogy ez a kedvenc évszakom. Nem a tavasz, főleg nem a nyár, hanem az ősz. Imádom az ősz színeit, egyszerűen nem tudok betelni velük... az a sokféle barna, piros, zöld, narancs... leírhatatlan... Még a csípős, hűvös, olykor esős őszi napokat is szeretem, mert jól be lehet öltözni vastag pihe-puha pulóverbe, kabátba, sálba... Ilyenkor esik legjobban az otthon elkortyolt, finom, forró teát, miközben az eső kopog az ablakon... Ilyenkor is imádom nagyokat sétálni, miközben a lábunk alatt ropognak a levelek... Talán se füle, se farka az előző pár mondatnak, de ezek jutnak eszembe, ha az őszre gondolok. Imádom. :) 



Pár hete még a Pinteresten is készítettem egy külön táblát, Autumn névvel, mert úgy éreztem, hogy kell egy hely, ahol gyűjthetem az ilyen jellegű, hangulatú képeket. A kedvenc képeimből készítettem ezt kis mozaikot. Tervbe vettem, hogy nemsokára készítek egy hangulatos kis koszorút a bejárati ajtónkra, az ősz színeivel. Valami ehhez hasonlót. :)
Ráadásul már a háttérben készítgetek egy készletet is, ami (gondolom ezek után meg sem lepődtök) ősz témájú lesz. :)
Kellemes, kirándulós hétvégét Nektek! :)

2011. szeptember 16.

Eltelt az első...

5 hozzászólás
... dolgozós hetem. Gyorsan elrepült az 5 nap, bár kedden azt hittem, hogy már sosem lesz péntek délután. Na, nem azért, mert valami rossz volt, egyszerűen még sulis koromban is annyira vártam a hétvégéket, mint a Messiást. A munkahelyemen minden klassz. Volt munkánk/munkám bőven, de mellette sokat beszélgettünk, viccelődtünk is a munkatársakkal. :) Ismerkedem a hellyel, a gépekkel, a szokásokkal, az emberekkel. (Utóbbiból akad bőven, hiszem a főiskola miatt kész átjáróház vagyunk, így ha egy nap nem mondom el 6x a nevem, kézfogás kíséretében akkor egyszer sem. De ez legyen a legkevesebb... :))

Reggelente biciklivel járok (ki nem állhatom a tömegközlekedést), 10 perc alatt bent vagyok. Kell ez a kis biciklizés, hogy felébredjek. És mellesleg nagyon szeretem. Délután, 4 után szoktam hazaérni, (kivéve pénteken, amikor fél2-ig vagyunk :D) viszont ilyenkor már egyáltalán nem érzek leküzdhetetlen vágyat arra, hogy még a gép előtt töltsek jó pár órát.  Őszintén bevallom, hogy még az emaileket is nehezemre esik megnézni. Pedig ötletem van sok, (egy vázlatfüzetbe gyűjtöm őket megint) de szó szerint nem birok már annyit ülni itt, mint régen. És ez nem amiatt van, hogy egész nap amúgy is számítógépen dolgozom, hisz régen meg sem kottyant napi 12 óra gépezés. Ez most valami más. Mindenesetre furcsa érzés, hisz azt hittem, hogy ez a mániám sosem fog változni, és lám mégis. Na, de nem akarom tovább ragozni. Ez van :) Szóval a hetem eddig abszolút pozitív volt, mindennap fülig ért a szám. Tetszenek a munkák, a feladatok és főleg a munkatársak. Úgy érzem, hogy jó helyre kerültem, bár annyi de annyi mindent kell még ott megtanulnom, hogy inkább bele sem gondolok... :D (a türelem meg nem az erősségem... de dolgozom rajta) 

Hétvégére egy kis pihenést terveztem, szombaton családi összejövetel is esélyes, vasárnap pedig már úúúgy szeretnék valami kézzelfoghatót alkotni, mert már borzasztóan hiányzik, hogy fessek vagy ragasszak vagy... nem is sorolom. :) Szóval nekem már van programom, és Ti mit fogtok csinálni?

2011. szeptember 8.

Nyaralás 2011 | 2. rész

4 hozzászólás
Rovinj

Szerdán (mivel már nagyon autózhatnékunk volt) lementünk Rovinj-ba.  Viszont kifogtuk a hét legmelegebb napját, így ha jól emlékszem összesen 1 órát bírtunk (bírtam) a városban sétálni, nézelődni. Nehezítette még az egészet, hogy itt az óvárosban dimbes-dombos utcák vannak (persze szépek, hangulatosak a kis utcák, de ugyanolyan csúszósak a kövek, mint Porecen), igencsak igyekeznünk kellett úgy sétálni, hogy el ne csússzunk. Egyébként a város nagyon szép volt, itt még szebbek voltak a kis házak és itt is volt egy templom, egy domb tetején, oda is csak azért másztunk fel, hogy klassz képeket tudjunk készíteni a tengerről. :) (Meg persze egymásról. Mert erre most különösen figyeltem, hogy erről a nyaralásról ne úgy jöjjünk haza, hogy van 200 tájképünk, de csak 4-en vagyunk rajta.) 

Nem sokkal dél után már autóztunk vissza Porecbe. Na itt sikerült egy kereszteződést benéznünk (mint utólag kiderült) és körbejártuk a környező pici falukat, mire visszajutottunk az apartmanunkba. Szépek voltaka kis falvak, érdekes volt látni, hogy ott mennyire más minden - a házak, az alapanyagok (mindent kővel borítottak, még a fű helyén is az volt - persze, hisz ilyen napsütés mellett nem sok értelmes fű nő). Este - már mondhatom, hogy szokás szerint - vacsorázni mentünk és fotóztunk egy csomót. Találtunk a tengerparton, közel a kikötőhöz egy olyan részt, ahol egy betonkorlátra fel tudtunk tenni a gépet és önkioldóval fotózkodtunk. :) Ezek a kedvenc képeim. Így készült az itt látható kép is Rólunk. Csütörtökön is egész nap Porecen bóklásztunk, jobb volt az idő, mert kicsit feltámad a szél és így már egy fokkal elviselhetőbb volt a forróság. Vásárolgattunk, ettünk, igazából semmi különöset nem csináltunk, egyszerűen élveztük, hogy nyaralunk. Az egész nyaralás alatt igyekeztem teljesen kizárni az itthoni dolgokat, gondokat, a múltat, a jövőt és maximálisan csak arra figyelni, hogy teljesen a jelenben legyek és minél jobban feltöltődjek. :) Elég jó technika, sikerült is a feltöltődés. :)

Pénteken 10-ig el kellett hagynunk az apartmant, addigra már indulásra készen voltunk. Mondtam, már, hogy az apartman tulajdonosa tudott pár szót magyarul? Tök jó volt :) Elköszöntünk tőle és indultunk haza. Hazafelé is minden rendben volt, bár most tovább tartott az út, mert többször álltunk meg és itthon már nem autópályán mentünk, hanem a régi 7-esen a Balaton mellett. Sőt még megálltunk egy étteremben is a Balaton parton. Hiszen még péntek volt és tartott a nyaralás. :) Röpke 10 óra alatt otthon is voltunk. :)

Nyaralás 2011 | Album (útinapló)
Azt hiszem, hogy még nem mondtam, hogy vittem magunkkal egy előre elkészített hagyományos albumot. Amit "feltöltöttem" scrapbook mintás papírokkal, borítékokkal, tasakokkal. És ezt vittem mindenhova. Esténként, vagy éppen amikor eszembe jutott, leírtam bele, hogy aznap mi minden történt velünk. Ráadásul az egész albumban az a kedvencem, hogy találtam egy olyan scrapbook papírt, ami egy az egyben egy térkép és a papír legalján még éppen rajta volt Porec. A képen láthatjátok is, hogy egy átlátszó fólia alá ezt tettem a borítóra. Örülök, hogy mindennap vezettem a kis naplót, elraktam blokkokat, számlákat, szórólapokat. Most már csak elő kell hívatnom hozzá a fényképeket, lefűzni és kész. Amint elkészültem vele már mutatom is. :)
Szóval "röviden" ennyit a vakációnkról. Köszönöm a kedves hozzászólásokat az előző bejegyzéshez! A következőkben pedig igyekszem összesíteni a kérdőívet és kitalálni érdekes bejegyzéseket a következő hónapokra. Ráadásul új oldalak is előbb utóbb születni fognak, mert van pár fotó, amivel mindenképpen kezdeni akarok valamit. :)

2011. szeptember 7.

Nyaralás 2011 | 1. rész

11 hozzászólás
Mielőtt belevágnék a kisregénybe, elmesélem, hogy mi az a klassz dolog, amire az előző bejegyzésem végén utaltam. Pontosan szeptember elsején felhívtak - igen, a nyaralás alatt - hogy ahova jelentkeztem egy állásajánlatra még májusban, de végül nem vettek fel, hogy most mégis behívnak és felvesznek, ha még nincs munkám. :))))) Kiadványszerkesztő munkáról van szó, a helyi fősuli nyomdájában. Hétfőn már voltam bent, nagyon tetszik az egész, mindenki szimpatikus volt, bizakodó vagyok. :) Jövő hétfőn pedig kezdek dolgozni! Szóval igencsak izgalmas időszak következik: megszokni az új munkát, az időbeosztást, egyensúlyt tartani munka - hobbi - párkapcsolat között (plussz Peti 3 műszakban dolgozik). Különösebben nem tartok ezektől, mert tudom, hogy mindennel megbírkózunk, csak mégis tök jó belegondolni, hogy most valami új, valami más következik. :) Viszont az már most látszik, hogy így az új honlapon építgetésére, tervezésre kicsit kevesebb időm marad, de egyiket sem hagyom abba, hisz a hobbim nélkül nem tudnék élni, csak most biztosan kevesebb idő fog ezekre jutni. Szóval új honlap, új tervek talán szeptember végén lesznek. Most pedig akkor következzen a beszámolóm a nyaralásunkról. (De csak az első fele, mert nem akarlak nagyon untatni benneteket a km hosszú bejegyzésemmel.)

Hétfő hajnali 4-kor indultunk Hartáról kocsival. Végig autópályán mentünk, nagyon gyorsan telt az idő. Mondjuk nekem azért is tűnt ilyen gyorsnak mert elbóbiskoltam útközben. Akkor ébredtem fel, mikor megálltunk egy pihenőhelyen (mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó normális pihenőhely itthon.) A fotó ott készült a parkolóban, a Nap nem sokkal előtte kelt fel.
Majd folytattuk utunkat, a határon kb. 2 perc alatt átjutottunk, és már is Horvárszágban voltunk. Rengeteg alagúton, hídon és viadukton vezetett az autópálya. Az alagutak tök klasszak voltak. Főleg kettő maradt meg bennem, az egyik 5 km hosszú volt (na itt azért minden autós-alagútas katasztrófa film eszembe jutott :)) a másik pedig az volt, ami előtt egy tábla hívta fel a figyelmet, hogy azon a területen farkas és medve is előfordulhat. Még ki is vágtak egy nagy lemezből egy nagy darab maciformát is, és odaállították az alagút mellé. :) 

Délután fél 2-re megérkeztünk Porecre. Végig klasszul navigáltam, nem tévedtünk el egyszer sem. (Vittünk GPS-t, de csak dísznek, mert az Isztriai-félszigetet úgy ahogy van, nem ismerte...) Viszont ahhoz képest, hogy mindenről volt térképünk, Porecről egyet sem nyomtattunk. Nem is tudom mit gondoltunk, hogy majd csak úgy megtaláljuk az utazási irodát, ahol jelentkeznünk kell?? Az a vicces, hogy közben meg tényleg így történt. :)) A következőhöz tudni kell, hogy már a nyaralás előtt 1-2 héttel a számítógépen egy Porecről készült légifotó volt a háttérképünk. Azon egyszer google maps-szel belőttük, hogy kb. hova kell mennünk. Így amikor leértünk a partra próbáltuk előszedni ezeket az emlékeinket, de végül inkább leparkoltunk, hogy legalább egy utcanevet el tudjunk olvasni. Ahol megálltunk, láttunk egy másik utazási irodát, bementünk, hogy szerezzünk egy térképet a városról, volt is kirakva nekik a kirakatba egy hatalmas. És képzeljétek jó utcában voltunk, csak kb. 10 házzal lejjebb, a mi utazási irodánktól. :)) Na ilyen simán sem találtunk még oda sehova. Odamentünk, bejelentkeztünk, elvittek az apartmanhoz, kipakoltunk és indultunk a városba (főleg vacsorázni akartunk). Ekkor készült a két fotó is a tengerpartról. Hihetetlenül jó élmény volt a tengert látni, nap mint nap a partján sétálni, este a naplementében gyönyörködni... A legjobb időszak akkor volt, amikor lebukott a nap a horizonton és kellemes, hűvös levegő lett utána.... Akkor volt a legjobb sétálni, ücsörögni a parton. Kétszer láttunk ilyenkor vihart a tengeren, de sosem jöttek a szárazföld felé a felhők, pedig igencsak jót tett voltna a borzasztó forróságnak egy kis frissítő eső... (ha nem mondtam volna még, én hosszútávon - nálam már a 10 perc is az - nem bírom ki a nyári napsütést... nehezen tolerálom, ahogy forrón égeti a bőröm... a napozásnak meg egyenesen semmi értelmét nem látom, nem tudok ill. akarok csak úgy céltalanul feküdni és pecsenyére süttetni magam a napon... szóval a délelőtti sétáinkon sokszor eléggé nyűglődtem a Nap miatt... mondjuk pozitívum, hogy le nem égtünk, hanem csak klassz barna színünk lett. De látnotok kellett volna, hogy az utazás során, milyen napellenzőket építettem a kocsiba, az ülésem köré :D tényleg erről készíthettem volna fotót...)

Kicsit elkalandoztam, szóval a szállásunk (most lemértem a google-ban) 1,2 km-re volt a parttól. Ezt a távolságot minimum megtettük minden nap 4x, de mindig messzebb is sétáltunk, szóval a napi 8-10 km séta fix, hogy megvolt mindig. (A harmadik nap reggel elég erős izomlázra is ébredtünk. Peti ráadásul sántikálva járta végig az egészet, mert edzeni kellett a lábát, hogy újra bírja majd a napi 8 órás, javarészt állómunkáját.) De jól bírta, izomlázon kívűl, már nem fájt a lába.
Első nap pizzát ettünk, mennyei volt. Azt már le sem merem írni, hogy ezután képesek voltunk egy nap kivételével, minden nap pizzát vacsorázni. :) Egyszerűen nincs párja az ott készült, finom, friss, a szélein ropogós, a közepén puha tésztájú pizzának. :)))
kedvenc házikóm

A következő (közös fotónk) már a második nap reggelén készült, amikor vettünk reggelit és a tengerparton ülve ettük meg. Jó lenne, ha minden reggel így kezdődhetne :) Később megint végigjártuk a kis utcákat és egy nagyon szép házra bukkantunk. Többször le is fotóztam. Ezekből a fotókból idővel biztosan készülni fog valami. Leginkább lefesteni szeretném, de ahhoz még gyűjtöm a bátorságot... (meg az emlékeket, rég volt, amikor utoljára hasonlót festettem)
Aznap felmentünk az Eufráziusz Bazilika harangtornyába, mert az útikönyvek szerint ezt a kilátást nem hagyjhatjuk ki. Tényleg jól tettük, hogy megvettük a belépőt. Gyönyörű volt onnan a tenger, előtérben a sok pirostetős házikóval. (ld. lent)

Este pedig a közvetlenül a tengerparton vacsoráztunk és most nem pizzát, hanem spagettit ettem (hmmm... mennyei volt...). Mellettünk pedig a beton "korláton" sirályok mászkáltak, várták, hogy ki ad nekik valami harapnivalót. Érdekes volt úgy enni, hogy max. 20 cm-ről farkasszemet néz veled egy sirály. (Őt is jól lefotóztuk :)). Este pedig megint csak lejártuk a lábunkat, mindent meg akartunk nézni ergo csütörtök estére már kivülről tudtuk, hogy mi hol van. :)
Mára ennyi, holnap pedig jövök a 2. résszel. Ha tetszett kérlek hagyj megjegyzést. Alapvetően nem szeretek erre buzdítani senkit, csak jó lenne érezni, hogy nem feleslegesen pötyögtem ennyit. Köszönöm! :)

Kilátás a Bazilika harangtornyából
Kéregető sirály


naplemente - spagetti - én :)
Kikötő


Related Posts with Thumbnails