Eltelt az első...

... dolgozós hetem. Gyorsan elrepült az 5 nap, bár kedden azt hittem, hogy már sosem lesz péntek délután. Na, nem azért, mert valami rossz volt, egyszerűen még sulis koromban is annyira vártam a hétvégéket, mint a Messiást. A munkahelyemen minden klassz. Volt munkánk/munkám bőven, de mellette sokat beszélgettünk, viccelődtünk is a munkatársakkal. :) Ismerkedem a hellyel, a gépekkel, a szokásokkal, az emberekkel. (Utóbbiból akad bőven, hiszem a főiskola miatt kész átjáróház vagyunk, így ha egy nap nem mondom el 6x a nevem, kézfogás kíséretében akkor egyszer sem. De ez legyen a legkevesebb... :))

Reggelente biciklivel járok (ki nem állhatom a tömegközlekedést), 10 perc alatt bent vagyok. Kell ez a kis biciklizés, hogy felébredjek. És mellesleg nagyon szeretem. Délután, 4 után szoktam hazaérni, (kivéve pénteken, amikor fél2-ig vagyunk :D) viszont ilyenkor már egyáltalán nem érzek leküzdhetetlen vágyat arra, hogy még a gép előtt töltsek jó pár órát.  Őszintén bevallom, hogy még az emaileket is nehezemre esik megnézni. Pedig ötletem van sok, (egy vázlatfüzetbe gyűjtöm őket megint) de szó szerint nem birok már annyit ülni itt, mint régen. És ez nem amiatt van, hogy egész nap amúgy is számítógépen dolgozom, hisz régen meg sem kottyant napi 12 óra gépezés. Ez most valami más. Mindenesetre furcsa érzés, hisz azt hittem, hogy ez a mániám sosem fog változni, és lám mégis. Na, de nem akarom tovább ragozni. Ez van :) Szóval a hetem eddig abszolút pozitív volt, mindennap fülig ért a szám. Tetszenek a munkák, a feladatok és főleg a munkatársak. Úgy érzem, hogy jó helyre kerültem, bár annyi de annyi mindent kell még ott megtanulnom, hogy inkább bele sem gondolok... :D (a türelem meg nem az erősségem... de dolgozom rajta) 

Hétvégére egy kis pihenést terveztem, szombaton családi összejövetel is esélyes, vasárnap pedig már úúúgy szeretnék valami kézzelfoghatót alkotni, mert már borzasztóan hiányzik, hogy fessek vagy ragasszak vagy... nem is sorolom. :) Szóval nekem már van programom, és Ti mit fogtok csinálni?